Az enneagram működése

Az Enneagram szimbóluma, maga az ábra több, mint 2500 éves múltra tekint vissza, míg az Enneagram, mint fejlődési irány, karaktertipológia kb. 2000 éves és szufi eredetű.

A szufi bölcsek elvonultak a sivatagba lelki, szellemi gyakorlatokat végezni. Ebben a távoli magányban találkoztak saját árnyoldalukkal, saját félelmeikkel, tudat alatti motivációikkal és legbelső világukkal. Amikor visszatértek, beszámoltak azokról az élményekről, melyket ott átéltek és felismerték, hogy van 9 típusú félelem, minta, viselkedés, mely újra és újra ismétlődik.

Európába előszőr Georges Ivanovich Gurdjieff  (1872. január 13. – 1949. október 29.) görög–örmény misztikus és spirituális tanító hozta be az Enneagram ismeretét a 20.sz. elején. Titkos iskolát alapított, és ott tovább kutatta tanítványaival az Enneagram tanításait. Később sok vallás is beépítette tanaiba az Enneagram tudását mondván, hogy az, ami elválaszt Istentől, az a saját karakterünk.

A Nyugati kultúrában az Enneagram akkor került előtérbe, amikor megjelentek az alternatív pszichológiai irányzatok úgy, mint a Hellinger-féle családállítás, Gestalt terápia, Jungi pszichológia és még sorolhatnám.

Claudio Naranjo, csilei orvosként és pszichoteraputaként fedezte fel és kezdte használni az Enneagram tudását a gyógyításhoz. Később ezt a tudást integrálták a pszichológiába, és azóta is sikeresen alkalmazzák terápiában, konzultációkon, coachingon magán személyeknél és cégeknél.

Sajnos manapság a legtöbb ember, aki alkalmazza és ismeri, csupán egy szokványos személyiség tipológiát ért alatta, és nem látja az Enneagramban rejlő valódi lehetőségeket. Az Enneagram nem csak rámutat arra, ahogyan működünk, ami fogva tart, hanem kiutat és irányt ad, felszabadít a kötöttségektől, segít másképp tekinteni önmagunkra és embertársainkra.